A hagyományos orvosi diagnosztikai módszerek a morfológiai betegségfázisokból indulnak ki. A funkcionális orvoslás - az energetikai potenciálváltozások mérése révén - a klinikai fázist megelőzően is képes kimutatni bizonyos elváltozásokat, szubklinikai, a manifeszt tünetek megjelenése előtti időszakban. A morfológiai és a funkcionális orvoslás egyetért abban, hogy a külső vagy belső ingerek által kiváltott energetikai szabályzó folyamatok elindíthatják a szervezetben végbemenő funkcionális energetikai rendellenességeket, vagy elérvén a klinikai fázist, a háttérben lévő energetikai károsodásra is utalhatnak. A biofizikai változások minden esetben megelőzik a szervezet kémiai úton mérhető változásainak paramétereit.
Genetikai fázis - bizonyos betegségekre való hajlam, tünetek nincsenek,
Preklinikai fázis - sokrétű stresszbehatások (időjárás, táplálkozás, környezeti ártalmak stb.) {l}a hagyományos orvosi szemlélet szerinti tünetek nélkül,
Tünetek megjelenése - kevés klinikai adat, alkalmi visszafejlődő fájdalmak, átmeneti funkcionális zavarok jellemzik,
Morfológiai fázis - különböző fokban kialakult, klinikailag igazolt tünetekkel,
szimptómák együttes megjelenése, morfológiai elváltozásokkal.